A NŐIESSÉG és annak önmagunkban való elvesztése (üzenet a férjeknek)

Igen, nők vagyunk, igen, a Jó Isten minket választott ki arra, hogy életet adjunk, és igen, ezután sok dolog változik. Én csak pár dologról irnék.

Nemrégiben a teraszunkon beszélgettünk egy párral, ahol felmerült, hogy a nők egy idő után kifordulnak önmagukból, megváltoznak. Igen, addig minden szép és felhőtlen, amig el nem kezdenek minket "beasszonyositani". A randi szakaszban alig-alig ismeri egymást egy pár, minden tele van izgalommal, minden annyira új, annyira szárnyaló. A szerelmi élet is ekkor éli a csúcsát. Majd talán eljut a pár egy következő szintre, amely szakaszban a pár már együtt él. A hétköznapi gondok közössé válnak, együtt élik meg, némi idő is eltelt már az első randik óta, az izgalom is alább hagy valamelyest. Tovább juthatnak a házasság gondolatáig, annak megvalósitásáig, ami megintcsak egy izgalmas időszak, főleg nekünk nőknek, hiszen azon a napon mindannyian "királylányok" lehetünk, olyanok, amilyenekről gyerekkorunkban álmodoztunk. Jön a gyermekvállalás szakasza, és ami azután jön, az igen, valóban lehet kiábránditó egy férfi számára, de csak abban az esetben, ha az első randik nagy hevű szerelme nem hoz magával a későbbiekre elég szeretetet és tiszteletet.

forrás: fehernemu.shop.hu

Csak magamról irjak, bár a környezetemben elég sok hasonló esettel találkoztam. Szülés után teljesen feldobódott anyuka voltam, hiszen annyi babát elveszitettünk a kislányunk előtt, és végre ott tarthattam ŐT a karjaimban. Csakhogy az éjszakázások, a két szoptatás közötti fejések, a non-stop ébrenlét kicsinált. Egy alkalommal már addig fajult, hogy állva, a kis Zsebibabámmal a kezemben majdnem elaludtam. Akkor végre leesett férjnek, hogy picit valahogy segitenie kellene, legalább annyit, hogy néha aludjak. Kivette a kezemből a lánykánkat, én azzal a lendülettel pofával előre zuhantam az ágyra, és nem tudom hány óra múlva ébredtem fel ugyanabban a pózban, mint amelyben az ágyra estem. Annyira jól esett, olyan volt, mintha átaludtam volna egy hónapot :). A mosás, főzés, takaritás, vasalás és egyéb finomságok mellett szépnek, és kivánatosnak kellett volna maradnom, de nem tudtam hogyan, hiszen a melleimből spriccelt a tej, fürdés után volt a csúcs, és sokszor arra sem volt energiám, hogy leborotváljam a lábam, nemhogy szexi göncbe vágjam magam, és csábosan ülve várjam az uram a munkájából.

Elmaradtak hát a nagy lepedővirtuózkodások, a szexi göncök, a műköröm, a mindig szépen festett, belőtt haj, a magassarkú cipő...stb. Ellenben volt egy accony, aki haza várta karikás szemekkel, tejet fröcskölő mellekkel, kócosan, vagy copfban összefogott hajjal, smink nélkül, a gyerekkel az egyik, a fakanállal a másik kézben, leamortizálódva. Igy aztán mit is válaszolhattam volna arra, amikor a teraszon ülve azt vágták a női nem fejéhez, hogy kifordulunk önmagunkból, mintsen, hogy: igen. A szexi dögökből háziasszonyokká, anyákká válunk, akiknek sok esetben nincs sem idejük, sem energiájuk a szexisségre, a csábosságra. Rossz esetben ilyenkor a férfi félre megy, jó esetben kiböjtölik az időszakot, mig a nő újra visszatalál a majdnem régi önmagához. Mert ez is lehetséges ám. Átalakul a testünk, átalakul az agyunk, hiszen onnantól, hogy a pozitiv tesztecskét a kezünkben tartjuk felelősséggel tartozunk egy életke felé, és az összes hormonunk ennek tesz eleget, de az, aki a pozitiv teszt előtt bennünk volt, az évek múltán is bennünk van, csak elő kell csalogatni valahogy. 

hu.123.rf.com

A módszerre nem tudok okosságot mondani, de azt hiszem, hogy kell hozzá egy jó férj is, jó barátnők, akik erősiteni próbálnak, nem még inkább elnyomni, és kell hozzá idő. Nekem legalább 3 évre volt szükségem, de igazából most kezdtem el újra ÉLNI, nem csupán csak vegetálni, mint egy zombi. Újra próbálok öltözködni, újra érdekel a smink, újra belebújok egy magassarkúba. A szexi gönc még mindig nem vonz újra, és sokszor leginkább csak aludni szeretnék éjjel, de legalább már újra érzem, hogy NŐ vagyok, és újra NŐKÉNT élek.

Úgyhogy Uraim! Azt üzenném nektek, akik azt vágjátok a fejünkhöz, - hogy miután elvettetek minket, és gyereket szültünk nektek, - mi megváltoztunk, hogy miattatok változtunk meg. Asszonyok, anyák lettünk, akiknek nem csupán az a feladata, hogy mindig szépen és kivánatosan, kipihenve, full face sminkben tipegjünk a randira, vagy várjunk haza titeket. Megváltozott a szerepkörünk, a szülés megváltoztatta nem csupán a testünket, de a hormonjaink is átalakultak. Mivel pedig mindez értetek is történt, legyetek hát türelemmel, és inkább segitsetek nekünk anyáknak, hogy valamelyest újra NŐKKÉ válhassunk a zombikból. Ne a szeretők után kutassatok, mert az új törölköző is csak addig vakitóan fehér, mig párszor ki nem mosod. A mosás után pedig mit csinálsz, folyton újat veszel? Tehát uraim, csak szólok: a zombiban (időnként kinézetre is zombi) aki vasal, berakja a mosást, főz, neveli a gyerekeiteket, ott a NŐ, aki annak idején elcsavarta a fejeteket, és rajtatok is múlik, hogy mikor tör újra felszinre :).

Valóban érdekelne, hogy azok, akik olvasnak, átélték-e önmaguk "elvesztését", ha pedig igen, akkor hogyan találtak újra magukra.